Prológus

Vinsent kómásan tápászkodik fel a hideg kőről és idegesen vakarja meg a fejét. Hol vagyok?-gondolkodik el egy pillanatra és ijedten néz körül, miközben folyamatosan dörzsöli szemeit. Ezek meg kik? Értetlenkedik, amint meglát még jó pár embert maga mellett. Körbejáratja a pillantását és meglepődötten veszi észre, hogy szürke, barátságtalan falak veszik körül. Bőrét kezdi csipkedni, de így sem ébred fel. Még mindig a szobában van. A többi ember is feltápászkodik a koszos földről és mind riadtan néznek körbe. Senki sem tudja, hogy mi történik és hogy hol vannak. Hirtelen nagy lárma veszi kezdetét és szitkozódások sora rázza meg a bent lévőket. Mindenki a hang forrása felé fordítja a fejét, Vinsent is így tesz. A hangzavart kiváltó személy egy öltönyös ember, aki éppen a földről kaparja össze magát. A fiú a segítségére siet, és átverekedik a nagy embertömegen. 

- Hagyj! - kiáltja barátságtalanul az idősebb és kitépi a karját Vin kezei közül. A falat megtámasztva feláll és méltóságteljesen körül néz. - Itt meg mi folyik? Hol vagyok és ti kik vagytok? 

- Tudja, mi is ezt kérdezzük - szólal meg egy újabb férfi hang a tömeg közepéről, amire egy emberként fordul meg a csorda. A helyiség közepén egy kockás inges apuka áll, kezét a tarkóján pihenteti. Feje búbját nem fedi haj, a kevéske világítás megcsillan rajta. Barna farmert és fekete cipőt visel, bal karján egy vörös karszalag lóg. Vinsent is letekint a saját ruházatára. Egy csőfarmert, egy fehér és zöld sportcipőt és egy kék rövid ujjú inget visel. Barna haja fel vagy zselézve és az égnek ered. Szőrös karján neki is ott lóg a vörös szalag. Csodálkozva mások kezére mered és megállapítja, hogy mindenkinek van olyan karkötője. 

- Mi ez? - emeli magasra a kezét, hogy a szoba minden részéről látni lehessen. 

- Ugyan, miért pont ez érdekel? Hol vagyunk? Mit keresünk itt? Hogy kerültük ide? - förmed a fiúra az öltönyös, aztán jobban megnézi az ékszert. Letekint csuklójára és ő is észreveszi a papírszalagot. 

- Nekem is van - hangzik fel egy magabiztos női hang, és újabb kéz emelkedik a magasba. A többiek is így tesznek, akik karján lóg a karkötő. 25. 25 ember keze mered a magasba, mutatva a bizonyítékot. A fiú elcsodálkozik és jobban szemügyre veszi az ékszert. A vörös alapban feketével írt kacifántos betűk vannak. Vinsent némi ügyetlenkedés után, megfejti a szöveget és rekedtes, ijedt hangján felolvassa azt. 

- Üdv a Szobában! Jó játékot. A játékmester. 

- Ez mi? - kezdenek el riadozni az emberek és mind elolvassák az üzenetet. Riadt és kétségbeesett kiáltások hangzanak, sokan fulladozni kezdenek, egy idős nő el is ájul. A kevéske világítás is megszűnik, amire még nagyobb és hangosabb rémüldözések kezdődnek. A lámpa pár perc múlva visszakapcsolódik és a nagy, szürke falon egy hatalmas vörös vonal rajzolódik ki, fekete, kacifántos betűkkel bele vésve: 

Üdv a Szobában! Jó játékot kíván; a Játékmester.

Helóka!

Itt is is lennék a bevezetővel, remélem felkeltette az érdeklődéseteket! Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki visszajelzett a történettel kapcsolatban!^^ Külön köszönöm a bizalmat a feliratkozómtól, aki már most nyomon követi a blog történéseit! ❤ Remélem nem hagyom cserben!

Ölel benneteket: Midnight

U.I.: A részekkel sokkal hosszabbak lesznek ennél.